Az üres ház

Egy elbeszélő, akit lenyűgöz a természetfölötti, több történetet gyűjt össze olyan házakról, amelyeket nyugtalanító jelenlét száll meg. Minden helyszínnek saját légköre van, a nyomasztó csendtől az érthetetlen jelenségekig. Azok a szereplők, akik szembesülnek ezekkel a jelenségekkel, az ismeretlennel szemben meginogni látják bizonyosságaikat. A szerző finom, sejtető félelmet teremt, inkább a hangulatra és a sugallatra, mint a sokkhatásra építve. Ezek a történetek a percepció határait és az emberi elme törékenységét kutatják az ismeretlennel szemben.