Miután szülei meghalnak Indiában, Maryt, a magányos és szeszélyes kislányt a nagybátyjához küldik, egy nagy, félreeső yorkshire-i kúriába. Ott hall egy kertről, amelyet tíz éve zárva tartanak, és végül megtalálja a borostyán alá rejtett ajtaját. Éjjelente sírás visszhangzik a kúria folyosóin.
Derűs, fényes történet, amelyben egy tavasszal újjászülető kert segít a gyerekeknek kigyógyulni a magányból.
Gyengéd és magával ragadó, ezért élvezettel olvassa azon a nyelven, amelyet tanul.



















