Teljes katalógus

Londonban egy festő megfesti Dorian Gray, egy rendkívül szép fiatalember portréját. A kép előtt Dorian kívánságot tesz: bárcsak örökké fiatal maradna, és helyette a portré öregedne. A cinikus Lord Henry hatására az élvezeteknek él, és minden bűne nyomot hagy a vásznon. Dorian ezért mindenki szeme elől elrejti a képet. Lenyűgöző történet a szépségről, a gonoszságról és az örök ifjúság áráról, amelyben Oscar Wilde szellemes mondásai ragyognak. Humoros párbeszédei miatt magával ragadó olvasmány azon a nyelven, amelyet tanul.

Athénban Agathón, a költő, a tragédiaversenyen aratott győzelmét ünnepli. Vendégei, köztük Szókratész, elhatározzák, hogy az estét azzal töltik, hogy sorban mindegyikük dicsőítő beszédet mond Erószról, a szerelemről. Arisztophanész, a vígjátékíró elmeséli, hogy az emberek valaha kettősek voltak, és mióta Zeusz kettévágta őket, keresik a másik felüket. Ebből a dialógusból ered a „plátói szerelem” kifejezés. Kérdései ma is mindenkit megszólítanak: miért szeretünk, és mit keresünk valójában a másikban? Baráti beszélgetésként íródott, és a fordítás mindig ott van a szeme előtt, így ez a rövid dialógus is olvasható azon a nyelven, amelyet tanul.

Észak-Angliában Mr. Earnshaw egy napon hazavisz egy gyereket, akit Liverpool utcáin talált: Heathcliffet. A fiú Szelesdomb régi tanyáján nő fel Catherine-nel, a ház lányával, aki egy pillanatra sem hagyja el. Catherine azonban Edgar Linton, a völgybeli gazdag szomszéd felé fordul, és a megsebzett Heathcliff nem bocsát meg. Emily Brontë csak ezt az egy regényt írta, és benne az irodalom egyik leghíresebb szerelmét meséli el: egy sötét és heves szerelmet, amely erősebb az észnél. A történetet nagyrészt Nelly Dean, a szolgáló meséli el, mintha a kandalló mellett ülnénk, és izgalommal olvassa azon a nyelven, amelyet tanul.

Gustav von Aschenbach, egy híres, öregedő író, akit kimerített a munka, Velencébe utazik pihenni. A Lido nagyszállójában elbűvöli egy fiatal lengyel fiú, Tadzio szépsége, amely tökéletesnek tűnik számára. Közben egy járvány terjed titokban a városban. Ez a kisregény a szépség bűvöletéről szól, és egy nagyon fegyelmezett emberről, aki lassan minden önuralmát elveszíti. A XX. század egyik leghíresebb elbeszélése. A fordítás mindig ott van a szeme előtt, így ezt a remekművet is elolvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.

1793 és 1795 között az angol írónő, Mary Wollstonecraft szinte minden nap levelet ír Gilbert Imlaynek, az amerikainak, akit szeret. Minden Párizsban kezdődik, a forradalom idején: hogy elkerülje a börtönt, amely az angolokat fenyegeti, „Madame Imlay”-nek nevezteti magát. Imlay azonban gyakran elutazik, és ő Le Havre-ból ír neki, ahol megszületik lányuk, Fanny, majd Svédországból és Norvégiából. Ezek a bensőséges levelek olyannak mutatják „A nők jogainak védelme” szerzőjét, amilyen valójában volt: szabad nőnek, aki nyíltan kimondja, mit vár a szerelemtől. Gyengédek, elevenek, néha gúnyosak, és egyenként, a saját tempójában olvashatja őket azon a nyelven, amelyet tanul.

Tizenhét évesen des Grieux lovag, egy jó családból való fiatalember, Amiens-ben találkozik a szép Manon Lescaut-val, akit épp kolostorba visznek. Azonnal megszökik vele, és mindenről lemond érte: családjáról, vagyonáról, becsületéről. Szökések, kártyacsalások és börtönök között egészen Louisianáig követi. Manon szereti des Grieux-t, de a fényűzést is szereti, és ebben rejlik egész titka: sosem tudni, elárulja-e vagy követi. Ez az 1731-ben megjelent történet ma is az irodalom egyik legszebb szenvedélytörténete. Maga des Grieux meséli el, így egy szuszra elolvasható azon a nyelven, amelyet tanul.

Jonathan Harker, egy fiatal ügyvéd, Erdélybe utazik, hogy nyélbe üsse egy London melletti birtok eladását Drakula grófnak. A félreeső kastélyban észreveszi, hogy vendéglátója sosem eszik, nappal sosem mutatkozik, és nincs tükörképe. Jonathan hamarosan megérti, hogy fogoly. Ez a regény teremtette meg a leghíresebb vámpírt, és örökre rögzítette a képét: a kastélyt, az éjszakát, a szemfogakat és a lappangó félelmet. Naplókon és leveleken keresztül meséli el a történetet, így izgalmas regényként olvassa azon a nyelven, amelyet tanul.

Párizsban, a XIX. század végén Georges Duroy, egy pénztelen egykori katona, véletlenül összefut egy régi bajtársával, aki újságíró lett, és bejuttatja a lapjához. A jóképű, tehetség és lelkiismeret nélküli Duroy hamar megérti, hogy a nők minden ajtót megnyithatnak előtte. Maupassant egy csábító portréját rajzolja meg, aki bármire kész a sikerért, és kertelés nélkül mutatja meg a sajtó, a politika és a pénz kulisszáit. Pörgős fejezetei és világos stílusa miatt a regény könnyen olvasható azon a nyelven, amelyet tanul.

Laura egyedül él apjával egy félreeső stájerországi kastélyban, távol minden szomszédtól. Egy este egy hintóbaleset után egy fiatal ismeretlen lány marad a házukban, Carmilla, aki szép, bágyadt és csupa gyengédség Laura iránt. Hamarosan fiatal lányok halnak meg a környező falvakban, és maga Laura is gyengül, különös álmok gyötrik. Carmilla későn kel, és nem hajlandó elárulni, honnan jött: ebben rejlik egész titka. Ez a rövid regény negyedszázaddal a „Drakula” előtt jelent meg, és hosszú időre megrajzolta a vámpírnő alakját. Laura meséli el, mint egy vallomást, és egy szuszra elolvasható azon a nyelven, amelyet tanul.

Bécsben egy híres író a születésnapján hazatér, és egy hosszú levelet talál, név és cím nélkül. Egy nő meséli el benne az életét: tizenhárom éves kora óta szereti, attól a naptól fogva, hogy az író a szemközti lakásba költözött. Az évek során sokszor találkoztak, de a férfi egyszer sem ismerte fel. Ki ez az ismeretlen nő, és miért éppen most ír neki? Stefan Zweig rövid története a viszonzatlan szerelem egyik legszebb története. Vallomásként íródott, egyetlen hangon, így egy szuszra elolvasható azon a nyelven, amelyet tanul.

Párizsban Thérèse, egy szerelem nélkül férjhez ment előkelő fiatal asszony, unatkozik elegáns szalonjában. Egy firenzei utazás során, abban a városban, amelynek címere a vörös liliom, beleszeret Jacques Dechartre-ba, egy érzékeny és szenvedélyes művészbe. Jacques azonban féltékeny, és Thérèse múltja kísérteni kezdi. Nagy szerelmi és féltékenységtörténet a toszkán nap alatt, Anatole France, az irodalmi Nobel-díjas író tollából. A fordítás mindig ott van a szeme előtt, így ezt a szép regényt is elolvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.

Szentpéterváron Hermann, egy fiatal tiszt, éjszakánként nézi, ahogy bajtársai kártyáznak, de ő maga sosem tesz fel pénzt. Megtudja, hogy egy öreg grófnő állítólag ismeri három kártya titkát, amelyek biztosan nyernek. Hogy a közelébe jusson, udvarolni kezd Lizavetának, a szegény lánynak, aki a grófnőnél él, és egy éjjel beoson a házba. Puskin rövid története a végsőkig fokozza a feszültséget, és kétségben hagy: véletlen, őrület vagy természetfeletti? Egy szuszra elolvasható azon a nyelven, amelyet tanul.

Andalúziában egy tudós utazó megismerkedik egy körözött banditával, don Joséval, majd Córdobában egy jövendőmondó cigánylánnyal: Carmennel. Hónapokkal később újra látja don Josét a börtönben, a kivégzése előestéjén, és meghallgatja élete történetét. Don José fiatal katonaként szép pálya előtt állt, de mindent elveszített azon a napon, amikor találkozott Carmennel. Carmen szabad és szemtelen, senkinek sem enged: a világ egyik leghíresebb hősnője lett, olyannyira, hogy már a neve is a szenvedélyt idézi. Ez a rövid történet egy szuszra elolvasható azon a nyelven, amelyet tanul.

Egy éjjel egy Ázsiából hazatérő óceánjárón egy utas, aki sosem alszik, megszólítja az elbeszélőt, és elmondja neki a titkát. Orvos volt egy félreeső állomáson Holland Kelet-Indiában, és egy szép és büszke európai nő kereste fel, hogy egy tiltott műtétet kérjen tőle. Visszautasította, legalább annyira gőgből, mint vágyból, aztán eszelősként vetette magát a nő után. Innen ered a cím: az ámok az a dühödt őrület, amely Malajziában arra hajt egy embert, hogy vakon rohanjon előre. Stefan Zweig rövid története egy szuszra elolvasható azon a nyelven, amelyet tanul.

Egy riviérai panzióban egy férjes asszony megszökik egy fiatalemberrel, akivel előző nap ismerkedett meg, és a vendégek felháborodnak. Csak az elbeszélő védi meg. Nem sokkal később egy idős angol hölgy, Mrs. C. egy titkot bíz rá, amelyet több mint húsz éve őriz: élete egyetlen napját, amely egy este kezdődött a monte-carlói kaszinóban, egy fiatal játékos kezei előtt. Stefan Zweig a vallomás és a hirtelen szenvedély mestere: lassan megértjük, hogyan forgathat fel huszonnégy óra egy egész életet. Ez a rövid történet egy szuszra elolvasható azon a nyelven, amelyet tanul.

Az 1830-as évek Kaukázusában egy öreg kapitány elmeséli egy utazónak Pecsorin történetét, aki egy ragyogó, kiábrándult fiatal orosz tiszt, és veszélyes azokra, akik szeretik. Aztán az utazó a naplójához is hozzájut. Ebből megtudjuk, hogyan csábít el Pecsorin puszta unalomból egy hercegnőt, és hogyan párbajozik hidegvérrel, szinte kíváncsiságból. Lermontov, aki maga is párbajban halt meg huszonhat évesen, Pecsorint az orosz irodalom egyik legérdekesebb alakjává tette: olyan hőssé, aki nem is hős. Öt rövid történetből áll, így könnyen olvasható azon a nyelven, amelyet tanul.