Francia regényíró, a naturalizmus vezéralakja és a Rougon-Macquart-ciklus szerzője, aki a „J’accuse” című írásával védte Dreyfust. Megírta a „Nanát”, a „Germinalt” és „A hölgyek örömét”, amelyeket a második császárság társadalmának ábrázolásáért olvasnak.
Émile Zola 1840-ben született Párizsban, és Aix-en-Provence-ban nőtt fel, ahol barátságot kötött Paul Cézanne-nal. Olasz származású mérnök apja hétéves korában halt meg. Kétszer is megbukott az érettségin, majd a Hachette kiadónál dolgozott, később újságíró és műkritikus lett, aki Manet-t védelmezte. A „Thérèse Raquin” (1867) tette ismertté.
A naturalista irányzat vezéralakjaként huszonöt évet szentelt a Rougon-Macquart-ciklusnak, húsz regénynek, amely egyetlen családot követ a második császárság idején. Ide tartozik „A Patkány” (1877), amely meghozta vagyonát, a „Nana” (1880), „A hölgyek öröme” (1883), a bányászsztrájkról szóló „Germinal” (1885) és az „Állat az emberben” (1890).
1898-ban a L'Aurore című lapban közzétette a „J’accuse…!” című írását a jogtalanul elítélt Dreyfus kapitány védelmében. Rágalmazásért perbe fogták, és egy évet töltött száműzetésben Angliában. 1902-ben halt meg Párizsban, egy eltömődött kémény füstjétől megmérgezve, és 1908-ban a Panthéonba helyezték át.