Kínai író, a köznyelven írt modern irodalom megalapítója, aki először Japánban tanult orvosnak. Megírta „Egy őrült naplóját”, „Ah Q igaz történetét” és a „Hajnali virágok, alkonyatkor szedve” című művet, amelyeket a kínai társadalomra vetett kritikus pillantásukért olvasnak.
Lu Hszün, polgári nevén Csou Su-zsen, 1881-ben született a Csöcsiang tartománybeli Saohszingban, egy hanyatló tudós családban. 1902-ben Japánba ment tanulni, és Szendaiban orvosi tanulmányokba kezdett. Néhány év múlva felhagyott vele, abban a meggyőződésben, hogy honfitársainak lelke inkább szorul gyógyításra, mint a teste, és az irodalom felé fordult.
Kínába visszatérve a pekingi oktatási minisztériumban dolgozott. 1918-ban jelent meg „Egy őrült naplója”, az egyik első modern elbeszélés, amelyet nem klasszikus kínai nyelven, hanem a beszélt nyelven írtak. Ezt követte az „Ah Q igaz története” (1921–1922), egy olyan ember szatírája, aki minden megaláztatást győzelemmé fordít, a „Csatakiáltás” (1923) és a „Tévelygés” (1926) című kötet, valamint a „Hajnali virágok, alkonyatkor szedve” (1928) című visszaemlékezés.
1927-től Sanghajban élt, rettegett esszéistaként és fordítóként, és ott halt meg 1936-ban. A modern kínai irodalom megalapítójának tartják.
