Nietzsche itt a filozófusok bizonyosságait támadja, akik azt állítják, hogy elfogulatlanul keresik az igazságot. Azt kérdezi, honnan erednek a jóról és a rosszról alkotott elképzeléseink, és megkülönbözteti az urak erkölcsét, amely az erőt és a büszkeséget ünnepli, és a rabszolgák erkölcsét, amely az alázatot és a szánalmat teszi erénnyé.
Kihívó könyv, amely arra késztet, hogy feltegyük magunknak a kérdést, miért hisszük azt, amit hiszünk. Egy híres mondatot is neki köszönhetünk: „ha sokáig nézel a mélységbe, a mélység is beléd néz”.
Töredékekben, gyakran nagyon rövid részekben íródott, így aforizmáról aforizmára, a saját tempójában olvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.
