Teljes katalógus

Egy reggel Josef K.-t, egy bank fontos tisztviselőjét a lakásán letartóztatják, és nem tudja, miért. Mégis szabadon engedik dolgozni. Az őt megítélő bíróság külvárosi padlásokon ülésezik, aktákkal zsúfolt helyiségekben, és senki sem tudja megmondani neki, mivel vádolják. Kafka megkérte barátját, Max Brodot, hogy halála után égesse el ezt a regényt a többi kéziratával együtt. Max Brod nem tette meg. Nagyrészt ebből a könyvből ered a „kafkai” jelző minden olyan abszurd helyzetre, amikor az ember elveszik a szabályok és a hivatalok útvesztőjében. Különös, néha szinte komikus jelenetei vannak, és a fordítás mindig ott van a szeme előtt, így a regényt olvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.

Írországban a fiatal Stephen Dedalus egy lassan elszegényedő katolikus családban nő fel. A jezsuitáknál tanul, egy időre megrémíti egy pokolról szóló prédikáció, és még azt is felajánlják neki, hogy legyen pap. Ő azonban egy másik hívást érez erősödni magában: a művészet hívását. Joyce alig leplezve a saját ifjúságát meséli el benne: hogyan lesz egy érzékeny fiúból író, aki önállóan akar gondolkodni. Hőse Daidalosz nevét viseli, azét a görög mitológiai alakét, aki szárnyakat készített magának, hogy elmeneküljön. A fordítás mindig ott van a szeme előtt, így Joyce nagy regényét is felfedezheti azon a nyelven, amelyet tanul.

A XX. század elején Emma Goldman, aki tizenhat évesen érkezett Oroszországból az Egyesült Államokba, bejárja az országot, hogy az anarchizmust, egy urak nélküli társadalom álmát hirdesse. Ezekben az esszékben a börtönöket, a hazafiságot, a szerelem nélküli házasságot és a puritán képmutatást támadja, és kiáll a nők joga mellett, hogy maguk döntsenek az életükről. Írásai előadásaiból születtek, egyenesek és ütősek. Ma is elgondolkodtatnak arról, mitől lesz valaki igazán szabad. A fordítás mindig ott van a szeme előtt, így ezeket az elkötelezett írásokat is elolvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.

Egy hajótörés után Gulliver, a hajóorvos, egy tengerparton ébred, apró kötelekkel a földhöz kötözve: a liliputiaknál van, egy tizenöt centiméteres nép földjén. Más utazásai során ő lesz egészen kicsi az óriások országában, aztán egy repülő szigetet fedez fel, és egy országot, amelyet eszes lovak kormányoznak. Tündérmeseszerű külseje alatt humoros szatíra az emberekről és a viszálykodásaikról. A könyv még egy szót is hagyott a szótárban: a „liliputi” jelzőt. Gulliver hajónaplóként meséli el utazásait, és ezt a nagy klasszikust élvezettel olvassa azon a nyelven, amelyet tanul.

Párizsban, a XIX. század végén Georges Duroy, egy pénztelen egykori katona, véletlenül összefut egy régi bajtársával, aki újságíró lett, és bejuttatja a lapjához. A jóképű, tehetség és lelkiismeret nélküli Duroy hamar megérti, hogy a nők minden ajtót megnyithatnak előtte. Maupassant egy csábító portréját rajzolja meg, aki bármire kész a sikerért, és kertelés nélkül mutatja meg a sajtó, a politika és a pénz kulisszáit. Pörgős fejezetei és világos stílusa miatt a regény könnyen olvasható azon a nyelven, amelyet tanul.

Ivan Iljics megbecsült bíró, aki kényelmes, tisztes és jól szabályozott életet épített fel magának. Egy napon egy jelentéktelen esés után különös fájdalom jelenik meg az oldalában, és többé nem múlik el. Lassan megérti, hogy a betegsége súlyos, és hogy a családja inkább úgy tesz, mintha semmit sem látna. A halállal szemben azt kérdezi magától, valóban élt-e. Tolsztoj rövid története mit sem veszített az erejéből: azt a kérdést teszi fel, amelyet előbb-utóbb mindenki feltesz magának, hogy mi számít igazán. Egyszerű és egyenes stílusban íródott, így könnyen olvasható azon a nyelven, amelyet tanul.

Albert Einstein maga magyarázza el a relativitáselméletet a nagyközönségnek. Hogy megértsék, hétköznapi példákat hoz: egy vonatot, amely egy peron mellett halad, két villámot, amely ugyanabban a pillanatban csap le, egy követ, amelyet egy vagon ablakából ejtenek ki. Nem kell hozzá felsőbb matematika, hogy kövessük, a fény sebességétől egészen a tér görbüléséig. Végre megértjük, miért nem olyan az idő és a tér, amilyennek hittük, és mindezt maga Einstein magyarázza el. Világos stílusban, rövid fejezetekben íródott, így a könyv könnyen olvasható azon a nyelven, amelyet tanul.

1859-ben a filozófus John Stuart Mill egyszerű kérdést tesz fel: meddig van joga a társadalomnak ellenőrizni az egyént? Válasza egyetlen elvben foglalható össze: mindenki úgy gondolkodhasson, beszélhessen és élhessen, ahogy jónak látja, amíg nem árt másoknak. Mill a szólásszabadságot védi, még a megbotránkoztató gondolatok esetében is, és óv „a többség zsarnokságától”. A közösségi média korában érvei segítenek eldönteni, mit szabad mondani, és mit kell eltűrni. A fordítás mindig ott van a szeme előtt, így ezt az alapművet is elolvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.

„Beteg ember vagyok… Gonosz ember vagyok.” Így kezdődik egy egykori kishivatalnok vallomása, aki megkeseredve és magányosan húzódott vissza Szentpétervár egyik zugába. Először kihívóan elmagyarázza, miért utasítja el az észt és a haladást. Aztán elmeséli egy megalázó estéjét régi iskolatársaival, és találkozását egy fiatal nővel, Lizával. Ez az elbeszélő mindenen gúnyolódik, önmagán éppúgy, mint az olvasón, mégis lenyűgöz. Ezt a könyvet gyakran Dosztojevszkij nagy regényeinek kapujaként tartják számon. A fordítás mindig ott van a szeme előtt, így ezt a lázas szöveget is elolvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.

Julien Sorel, egy jurai fűrészmalmos fia, szegény, büszke és becsvágyó, és titokban Napóleont csodálja. Verrières polgármesterénél lesz házitanító, és elcsábítja a feleségét, Madame de Rênalt. Aztán a besançoni szemináriumtól La Mole márki párizsi palotájáig felkapaszkodik egy társadalomban, amely megveti őt. Ez Stendhal nagy regénye a becsvágyról és a szerelemről. Julien, aki egyedül áll szemben egy egész társadalommal, az irodalom egyik leglenyűgözőbb hőse. A fordítás mindig ott van a szeme előtt, így ezt a remekművet is elolvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.

A Wall Streeten egy jogász új másolót vesz fel, Bartlebyt, egy sápadt, csendes és eleinte nagyon szorgalmas fiatalembert. Egy napon, amikor főnöke megkéri, hogy nézzen át vele egy másolatot, Bartleby csak ennyit felel: „Inkább nem szeretném.” Aztán minden kérésre ugyanezt a mondatot feleli, és sosem hagyja el az irodát. Ez a rövid történet egyszerre mulatságos és nyugtalanító, és olyan kérdést tesz fel, amelyet nem lehet elfelejteni: mit tegyünk valakivel, aki mindent visszautasít, udvariasan és harag nélkül? A mondata, az „inkább nem szeretném”, világszerte híres lett. Egy szuszra elolvasható azon a nyelven, amelyet tanul.

Egy ünnepnapon Pireuszban, Athén kikötőjében Szókratész és barátai azon gondolkodnak, mi az igazságosság, és boldogabb-e az igazságos ember, mint az igazságtalan. Hogy választ adjon, Szókratész egy eszményi államot képzel el, amelyet filozófusok kormányoznak. Itt meséli el a híres barlanghasonlatot: a leláncolt foglyok a falon látott árnyakat valóságnak hiszik. Ez a könyv több mint kétezer éve táplálja a vitákat a hatalomról, a nevelésről és az igazságról. Ma is segít feltenni a kérdést, ki kormányozzon, és miért. A fordítás mindig ott van a szeme előtt, így ezt a nagy dialógust is elolvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.

Londonban Gabriel Syme, egy költő, aki titokban rendőr lett, eléri, hogy beválasszák az európai anarchisták legfelső tanácsába. Hét tagja a hét egy-egy napjának nevét viseli, és Syme lesz a Csütörtök. Egy összeesküvést fedez fel, és egy hatalmas, félelmetes vezért, akit mindenki Vasárnapnak hív. Hajszák, lehulló álarcok, fordulatok: semmi sem az, aminek látszik. Chesterton humoros kémregényt írt belőle, amelynek ő maga adta a „Lidércnyomás” alcímet. Lendületes tempójú, így a regény könnyen olvasható azon a nyelven, amelyet tanul.

Egy szép júniusi reggelen Londonban Clarissa Dalloway az esti fogadására készül. A Big Ben ütései által tagolt nap folyamán visszagondol az ifjúságára és Peter Walshra, a férfira, akihez nem ment feleségül. A város egy másik pontján Septimus, egy volt katona még mindig magában hordozza a háborút. Az egész regény egyetlen nap alatt játszódik, és úgy lépünk egyik szereplőtől a másikig, mintha hallanánk a gondolataikat. Első mondata, amelyben Mrs. Dalloway bejelenti, hogy maga veszi meg a virágot, híressé vált. A fordítás mindig ott van a szeme előtt, így ezt a nagy klasszikust is elolvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.

Az Egységes Államban, amelyet fal vesz körül, az embereknek nincs nevük, csak számuk. Mindannyian ugyanazon időbeosztás szerint élnek, üvegből épült házakban, ahol mindenki mindent lát. D-503, egy űrhajó mérnöke, amelynek el kell vinnie ezt a tökéletes boldogságot más bolygókra, naplót ír e bolygók lakóinak. Aztán megismerkedik I-330-cal, egy nővel, aki nem tartja be a szabályokat. A Szovjetunióban betiltották ezt a regényt, amely az egyik legelső nagy történet egy totalitárius társadalomról, és George Orwell is elolvasta, mielőtt megírta az „1984”-et. Naplóként íródott, rövid feljegyzésekben, és a fordítás mindig ott van a szeme előtt, így olvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.

Seneca, a filozófus és Néró császár tanácsadója, azért ír szeretteinek, hogy segítsen nekik jobban élni. E hat dialógus közül az első azt állítja, hogy az élet nem rövid, csak mi pazaroljuk el, mert mindennel foglalkozunk, csak éppen élni nem élünk. A többi a lélek nyugalmáról, a boldog életről és a bölcs higgadtságáról szól a sérelmekkel szemben. Az idő felhasználásáról és az önuralomról szóló tanácsai ma is megszólítják az olvasót, és sok mondatát arra szánták, hogy megjegyezzük. A fordítás mindig ott van a szeme előtt, így ezt a nagy klasszikust is elolvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.

Diogenész Laertiosz az ókori görög filozófusok életét és tanait meséli el, Thalésztól Epikuroszig. Látjuk, ahogy Thalész beleesik egy árokba, mert a csillagokat nézi, és ahogy a kinikus Diogenész fényes nappal, lámpással a kezében embert keres, vagy arra kéri Nagy Sándort, hogy álljon el a napja elől. Ezek a mulatságos vagy meglepő anekdoták közel hozzák és emberivé teszik a nagy gondolkodókat. Megértjük, mit gondolt mindegyikük, amikor látjuk, hogyan élt: eleven bejárat a filozófia kezdeteihez. Minden életrajz külön történet, így a könyvet a saját tempójában olvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.

Párizs, 1819. A szerény Vauquer-panzióban az öreg Goriot, egykori metélttésztagyáros, mindenről lemond két lánya kedvéért, akik az előkelő társaságba mentek férjhez. Fiatal szomszédja, Rastignac, egy vidékről jött szegény diák, arról álmodik, hogy bejut ebbe a ragyogó világba. A titokzatos Vautrin, egy másik lakó, elmagyarázza neki ennek kíméletlen szabályait. Ez a regény Rastignac nevét a franciában közszóvá tette, a becsvágyó fiatalember megnevezésére. „Az emberi színjáték” egyik csúcsa a pénzről, a becsvágyról és egy apa szeretetéről. A fordítás mindig ott van a szeme előtt, így Balzac nagy regényét is elolvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.

Laboratóriumában dr. Raymond megoperálja egy fiatal lány, Mary agyát, hogy láthassa a mi világunk mögött rejtőző világot, amit a régiek úgy hívtak: „látni Pán istent”. Évekkel később Londonban az előkelő társaság férfiai egymás után vetnek véget az életüknek, és mintha minden alkalommal ugyanaz a nő került volna az útjukba. Töredékekben, nyomozásként elmesélve ez a rövid történet apránként építi fel a félelmet. Lovecraft csodálta, és a fantasztikus irodalom nagy klasszikusai közé tartozik. A fordítás mindig ott van a szeme előtt, így borzonghat azon a nyelven, amelyet tanul.

Tizenegy novella az 1920-as évek Kínájáról. Találkozunk egy özveggyel, akit újév idején az egész falu kitaszít, egy csalódott tudóssal, aki egyedül iszik egy fogadóban, egy fiatal párral, akiket a szegénység elválaszt, és egy férfival, aki el akarja oltani falusi temploma örökmécsesét. A „Kiáltás” után Lu Hszün, a legnagyobb modern kínai író, itt bensőségesebb történeteket ad, amelyek gyengéden és tisztán látva mutatják be a változó országot. A novellák rövidek, és egyenként olvashatja őket azon a nyelven, amelyet tanul.

Egy falusi orvost éjjel, tomboló hóviharban hívnak beteghez, de nincs lova, hogy elinduljon. Egy fegyencgyarmaton egy tiszt büszkén mutat be egy látogatónak egy különös kivégzőgépet. Egy éhezőművész hetekig nem eszik a ketrecében, miközben a tömeg lassan ráun. Kafka e három nyugtalanító elbeszélésében a hétköznapok figyelmeztetés nélkül fordulnak lidércnyomásba, és nem lehet elfelejteni őket. Rövidek, pontos mondatokkal íródtak, így mindegyik egy szuszra elolvasható azon a nyelven, amelyet tanul.

400 körül Ágoston, aki addigra az észak-afrikai Hippó püspöke lett, úgy meséli el az életét, hogy közvetlenül Istenhez fordul. Felidézi gyermekkorát, a körtéket, amelyeket csak a rossz cselekedet öröméért lopott, carthagói ifjúságát és az igazság hosszú keresését. Egészen addig a napig, amikor egy milánói kertben egy gyermekhangot hall, amely azt énekli: „Vedd és olvasd!” Ezt a könyvet gyakran a Nyugat első nagy önéletrajzának tartják. Egy kételkedő, tévedő és önmagát kereső ember áll előttünk, olyan őszinteséggel, amely ma is megérint. A fordítás mindig ott van a szeme előtt, így ezt a nagy klasszikust is elolvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.

„Az ember szabadnak született, és mégis mindenütt láncokat visel.” Rousseau ebből a megállapításból indul ki, és olyan társulási formát keres, amelyben mindenki, miközben egyesül a többiekkel, csak önmagának engedelmeskedik. Ebből a szerződésből egyszerű gondolatot vezet le: a hatalom a népé, és a törvénynek mindenki akaratát kell kifejeznie. Azokkal szemben, akik a hatalmat az erőre vagy az isteni jogra alapozták, Rousseau a polgárok egyetértésére alapozza. Ez a kis könyv ihlette a francia forradalmat, és ma is segít megérteni, honnan erednek a demokráciáról és az egyenlőségről vallott elképzeléseink. A fordítás mindig ott van a szeme előtt, így ezt az alapművet is elolvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.

Az árva Denise két öccsével Normandiából Párizsba érkezik. Nagybátyját, egy kis posztókereskedőt, tönkreteszi a szemközti nagyáruház, a Hölgyek Öröme. Denise eladónőként lép be oda, a többi alkalmazott gúnyolódása közepette, és lassan felkelti a tulajdonos, a becsvágyó Octave Mouret figyelmét. Hatalmas osztályok, káprázatos kirakatok, vásárlónők, akik nem sajnálják a pénzt: Zola a nagyáruházak születését meséli el, és egy egyenes lány történetét, akit a pénz nem tud megvenni. A fordítás mindig ott van a szeme előtt, így ez a magával ragadó történet könnyen olvasható azon a nyelven, amelyet tanul.