Malé ženy

Első fejezet Zarándokosdi

Chapter One Playing Pilgrims

„A karácsony nem karácsony ajándékok nélkül”

“Christmas won’t be Christmas without any presents,”

– morgott Jo,

grumbled Jo,

aki a szőnyegen feküdt.

lying on the rug.

„Milyen rettenetes szegénynek lenni!”

“It’s so dreadful to be poor!”

– sóhajtott fel Meg,

sighed Meg,

és lenézett ócska ruhájára.

looking down at her old dress.

„Szerintem nem igazságos, hogy némelyik lánynak rengeteg szép holmija van,

“I don’t think it’s fair for some girls to have plenty of pretty things,

másoknak meg egyáltalán semmi”

and other girls nothing at all,”

– tette hozzá a kis Amy,

added little Amy,

és sértődötten szipogott.

with an injured sniff.

„Itt van nekünk Apa és Anya,

“We’ve got Father and Mother,

és itt vagyunk egymásnak”

and each other,”

– szólalt meg elégedetten Beth a sarkából.

said Beth contentedly from her corner.

A négy fiatal arc, amelyre a tűz fénye vetődött, felderült a vidám szavakra,

The four young faces on which the firelight shone brightened at the cheerful words,

de újra elsötétült, amikor Jo szomorúan megjegyezte:

but darkened again as Jo said sadly,

„Apa nincs velünk,

“We haven’t got Father,

és még sokáig nem is lesz.”

and shall not have him for a long time.”

Nem mondta ki:

She didn’t say

„talán soha”,

“perhaps never,”

de magában mindegyikük hozzátette,

but each silently added it,

és Apára gondoltak, aki messze járt,

thinking of Father far away,

ott, ahol a harcok dúltak.

where the fighting was.

Egy percig senki sem szólt;

Nobody spoke for a minute;

aztán Meg megváltozott hangon így folytatta:

then Meg said in an altered tone,

„Tudjátok, Anya azért javasolta, hogy idén karácsonykor ne legyen ajándék, mert mindenkinek kemény tele lesz;

“You know the reason Mother proposed not having any presents this Christmas was because it is going to be a hard winter for everyone;

és úgy gondolja, nem volna szabad mulatságra pénzt költenünk,

and she thinks we ought not to spend money for pleasure,

amikor a mi embereink annyit szenvednek a hadseregben.

when our men are suffering so in the army.

Sokat nem tehetünk,

We can’t do much,

de meghozhatjuk a magunk kis áldozatát,

but we can make our little sacrifices,

és örömmel kellene megtennünk.

and ought to do it gladly.

Csakhogy félek, én nem így érzek”

But I am afraid I don’t,”

– és Meg megcsóválta a fejét,

and Meg shook her head,

mert sajnálkozva gondolt mindazokra a szép dolgokra, amelyekre vágyott.

as she thought regretfully of all the pretty things she wanted.