Rómában, a III. században, Palmüra bukása után Lucius Manlius Piso, a nemes, levelet ír barátnőjének, Faustának, aki Keleten maradt. Zénobia királynőről mesél neki, akit legyőztek és Róma közelébe száműztek, és Aurelianus császárról, a rettegett harcosról, aki elhatározza, hogy eltiporja a keresztényeket. Piso pedig maga is ezt az új hitet vallja.
Ez a regény életre kelti Rómát abban a korban, amikor két vallás csap össze, egy fenyegetett szemtanú szemével, belülről. A „Zénobia” folytatása, de Piso elmeséli Faustának, mi lett a királynővel: könnyen bele lehet kapcsolódni a történetbe.
Levélregény, így levélről levélre könnyen olvasható azon a nyelven, amelyet tanul.
