Lu Hszün gyermekkorára és ifjúságára emlékezik: a százfüves kertre, ahol játszott, öreg dajkájára és a szörnyekről szóló könyvre, amelyet tőle kapott, a templomi ünnepre, amelyet csak azután láthatott, hogy felmondta a leckéjét. Aztán következik apja betegsége, és diákévei Japánban, Fujino professzor mellett.
Tíz édes-keserű emlék, amelyekben megismerjük a legnagyobb modern kínai író gyermekkorát és a régi Kínát.
Ezt a rövid könyvet emlékről emlékre olvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.



















