Óceániában képernyők figyelnek minden házat, a plakátok pedig azt ismételgetik: „A Nagy Testvér figyel téged.” Winston Smith az Igazságügyi Minisztériumban dolgozik, ahol átírja a régi újságokat, hogy a múlt mindig azt mondja, amit a Párt akar. Egy napon titokban naplót kezd írni, aztán beleszeret Juliába: mindkettő bűn.
Ez a regény olyan szavakat adott a világnak, amelyeket nap mint nap használunk: a „Nagy Testvért”, az „újbeszélt”, sőt az „orwelli” jelzőt is. A megfigyelésről, a hazugságról és arról a szabadságról szól, hogy kimondhassuk: kettő meg kettő négy.
Világos, egyenes stílusban íródott, így könnyen olvasható azon a nyelven, amelyet tanul.
