Az elmeorvos

Simão Bacamarte doktor visszatér a kisvárosba, Itaguaíba, hogy elmegyógyintézetet alapítson, a Zöld Házat, és tudományosan tanulmányozza az őrületet. Ismérvei hétről hétre tágulnak: előbb egy előkelőség, majd egy egész városrész, végül a legjózanabb lakók kerülnek a rácsok mögé. A város előbb nyugtalankodik, majd fellázad, miközben a tudós folytatja a bizonyítását. Ez a rövid elbeszélés az ész határait vizsgálja, és azt a hatalmat, amely azé, aki meghúzza őket. Machado de Assis hideg szatírát formál belőle, amelyben az irónia helyettesíti a kórismét.