400 körül Ágoston, aki addigra az észak-afrikai Hippó püspöke lett, úgy meséli el az életét, hogy közvetlenül Istenhez fordul. Felidézi gyermekkorát, a körtéket, amelyeket csak a rossz cselekedet öröméért lopott, carthagói ifjúságát és az igazság hosszú keresését. Egészen addig a napig, amikor egy milánói kertben egy gyermekhangot hall, amely azt énekli: „Vedd és olvasd!”
Ezt a könyvet gyakran a Nyugat első nagy önéletrajzának tartják. Egy kételkedő, tévedő és önmagát kereső ember áll előttünk, olyan őszinteséggel, amely ma is megérint.
A fordítás mindig ott van a szeme előtt, így ezt a nagy klasszikust is elolvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.
