Egy reggel Josef K.-t, egy bank fontos tisztviselőjét a lakásán letartóztatják, és nem tudja, miért. Mégis szabadon engedik dolgozni. Az őt megítélő bíróság külvárosi padlásokon ülésezik, aktákkal zsúfolt helyiségekben, és senki sem tudja megmondani neki, mivel vádolják.
Kafka megkérte barátját, Max Brodot, hogy halála után égesse el ezt a regényt a többi kéziratával együtt. Max Brod nem tette meg. Nagyrészt ebből a könyvből ered a „kafkai” jelző minden olyan abszurd helyzetre, amikor az ember elveszik a szabályok és a hivatalok útvesztőjében.
Különös, néha szinte komikus jelenetei vannak, és a fordítás mindig ott van a szeme előtt, így a regényt olvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.
