Stefan Zweig ifjúsága Bécsét meséli el, amelyet a biztonság világának nevez: egy várost, amely hitt a haladásban, és jobban lelkesedett a színházért, mint a politikáért. Aztán következik az irodalom felfedezése, az utazások Párizsba, Londonba vagy Indiába, és a találkozások Rilkével, Rodinnel vagy Verhaerennel.
Zweig száműzetésben írta ezeket az emlékeket, nem sokkal halála előtt: nosztalgiával teli portré egy Európáról, amelyet útlevél nélkül lehetett beutazni, és amely hamarosan eltűnt.
Egyes szám első személyben, vallomásként íródott, így élvezettel olvassa azon a nyelven, amelyet tanul.
