1793 és 1795 között az angol írónő, Mary Wollstonecraft szinte minden nap levelet ír Gilbert Imlaynek, az amerikainak, akit szeret. Minden Párizsban kezdődik, a forradalom idején: hogy elkerülje a börtönt, amely az angolokat fenyegeti, „Madame Imlay”-nek nevezteti magát. Imlay azonban gyakran elutazik, és ő Le Havre-ból ír neki, ahol megszületik lányuk, Fanny, majd Svédországból és Norvégiából.
Ezek a bensőséges levelek olyannak mutatják „A nők jogainak védelme” szerzőjét, amilyen valójában volt: szabad nőnek, aki nyíltan kimondja, mit vár a szerelemtől.
Gyengédek, elevenek, néha gúnyosak, és egyenként, a saját tempójában olvashatja őket azon a nyelven, amelyet tanul.
