„Beteg ember vagyok… Gonosz ember vagyok.” Így kezdődik egy egykori kishivatalnok vallomása, aki megkeseredve és magányosan húzódott vissza Szentpétervár egyik zugába. Először kihívóan elmagyarázza, miért utasítja el az észt és a haladást. Aztán elmeséli egy megalázó estéjét régi iskolatársaival, és találkozását egy fiatal nővel, Lizával.
Ez az elbeszélő mindenen gúnyolódik, önmagán éppúgy, mint az olvasón, mégis lenyűgöz. Ezt a könyvet gyakran Dosztojevszkij nagy regényeinek kapujaként tartják számon.
A fordítás mindig ott van a szeme előtt, így ezt a lázas szöveget is elolvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.
