Athénban Agathón, a költő, a tragédiaversenyen aratott győzelmét ünnepli. Vendégei, köztük Szókratész, elhatározzák, hogy az estét azzal töltik, hogy sorban mindegyikük dicsőítő beszédet mond Erószról, a szerelemről. Arisztophanész, a vígjátékíró elmeséli, hogy az emberek valaha kettősek voltak, és mióta Zeusz kettévágta őket, keresik a másik felüket.
Ebből a dialógusból ered a „plátói szerelem” kifejezés. Kérdései ma is mindenkit megszólítanak: miért szeretünk, és mit keresünk valójában a másikban?
Baráti beszélgetésként íródott, és a fordítás mindig ott van a szeme előtt, így ez a rövid dialógus is olvasható azon a nyelven, amelyet tanul.
