Párizs, 1819. A szerény Vauquer-panzióban az öreg Goriot, egykori metélttésztagyáros, mindenről lemond két lánya kedvéért, akik az előkelő társaságba mentek férjhez. Fiatal szomszédja, Rastignac, egy vidékről jött szegény diák, arról álmodik, hogy bejut ebbe a ragyogó világba. A titokzatos Vautrin, egy másik lakó, elmagyarázza neki ennek kíméletlen szabályait.
Ez a regény Rastignac nevét a franciában közszóvá tette, a becsvágyó fiatalember megnevezésére. „Az emberi színjáték” egyik csúcsa a pénzről, a becsvágyról és egy apa szeretetéről.
A fordítás mindig ott van a szeme előtt, így Balzac nagy regényét is elolvashatja azon a nyelven, amelyet tanul.
